Az általános leírás egészen röviden és lényegre törően – ahogy majd a standard hosszan és részletesen – eszményi kutyákat rajzol meg/ír le/mutat fel, amelyeket a valóságos kutyáknak különböző mértékben sikerül megközelíteniük.

A magyar őr szelindek közepes vagy nagy termetű, rusztikus, marconán atletikus, erőt, keménységet és robbanékonyságot sugárzó, energikusan kiegyensúlyozott, magabiztos, tekintélyt keltő állat.

Nem az általános elcsökevényesedést kompenzáló harsány testi és jellembeli túltengések, hanem a legapróbb részletekig arányos és hatékony egész-sége, pompás fejlettsége és átható/nyers vitalitása emeli ki a posztmodern kutya-áradatból.

Úgy együttműködő, hogy soha nem szolgai. A szolgalelkű izgága pörgés, vagy a hiperagresszív őrjöngés ugyanúgy nem jellemző rá, mint a lomha tunyaság vagy éppen a zavarodottság, bizonytalanság, félénkség.

Ösztönös, jellembéli és mentális készségei és képességei ugyanúgy, mint fiziológiai, anatómiai és küllemi tulajdonságai és adottságai feladatköréből, a család, és annak élő és élettelen javainak őrzéséből és védelméből indulnak ki, és abban igazolódnak, amibe beletartozik a már eleve elrettentő benyomás is.

Az elrettentő hatást fokozza a szúrós sárga tekintet, a sérülések elkerülésének érdekében rövidre vágott fül, a csíkosaknál a sokak számára mogorvának, némileg ijesztőnek ható tigris-csíkos mintázat. Ha ugat vagy liheg, a sötét ajkak közül elővillan a hatalmas fogazat, mint bevetésre kész fegyver.

A magyar őr szelindek, különösen a kan, éppen ellentéte az áramvonalasan lágy, finoman plasztikus, show típusú kellemes, vagy éppen bombasztikusan, illetve groteszken látványos megjelenésnek. Nem tetszést vagy meghökkenést kelt, hanem tiszteletet. Nem vonzerővel bír, hanem kisugárzással. Nem gondoskodásra indít, hanem imponál.

Megjelenése és lénye jobban cáfolja az „egyenlőség dogmáját”, mint ezer gondosan megválasztott szó. Harcra kész arisztokratizmus, ami inkább komolyan figyelmeztet, mintsem, hogy habzó szájjal fenyegetőzzön; aminek támadása mindig ellentámadás, ami a megadásig nem kíméli sem magát sem ellenségét.

Saját területét határozottan, de vérmérsékletének megfelelő intenzitással őrzi, és ha kell, félelem nélkül védelmezi. Idegen területen semleges helyzetben emberrel, állattal közömbös vagy érdeklődő, de se nem bizalmaskodó, se nem agresszív. Addig a pillanatig amíg gazdáját, annak családját vagy éppen őt magát támadás nem éri.

Mivel helyzetfelismerése jó, már a veszély lehetősége/felsejlése esetén is készenléti módra vált, de nem provokál. Támadás esetén tétovázás nélkül, de nem eszét vesztve veti magát a harcba. Nem gőzöl be, nem vadul meg, nem akarja dühödten szétmarcangolni „zsákmányát”, hanem a támadás hárítása után akár maga is leáll a küzdelemmel, de legkésőbb gazdája kérésére.

Az aprójószághoz való viszonyának lehetséges skálája a felsőbbrendűen hűvös, elnéző közönytől a támogató rokonszenvig terjed, nagytestűekkel szemben ugyanettől a rokonszenvtől a tiszteletteljes távolságtartásig. Ha rádörren is adott esetben egy vele szemben magának túl sokat megengedő háziállatra, kárt soha nem tesz benne.

Úgy a férfiak kutyája, hogy föl sem merülhet, hogy a család nő és gyerektagjait bántaná. Sőt, ez utóbbiakat legalább olyan elszántan védi, mint amilyen bátran küzd gazdája oldalán.